OneBeat gála a Stefánia Palotában - Mozgásban a Hagyomány

Zuglóban működik egy különleges néptánciskola, amelyet Papp Gergő (aki a világ egyik leggyorsabb néptáncosa), a One Beat Táncegyüttes művészeti vezetője álmodott meg. Három évvel ezelőtt indította el az OviBeat/SuliBeat programot azzal a céllal,  hogy idővel táncegyüttes alakuljon ki a hozzá járó ovisokból, kisiskolásokból. Nemcsak mozgásra tanítják, hanem közösségre is nevelik a gyerekeket. 

Az foglalkozásokat óvodákban tartják, ahol a gyerekek játékos  formában találkoznak a néptánccal. Mondókák, népi játékok és vidám mozgásos feladatok segítségével ismerkednek a hagyományokkal, a magyar népi kultúrával. A kicsit nagyobbak, az "isisek" pedig a OneBeat táncterembe járnak.

Papp Gergő lenyűgöző tánctudása mellett nagy erénye a tudatos gondolkodás és a következetes építkezés. Megtalálja a megfelelő társakat – legyen szó tehetséges táncosokról vagy elhivatott tánctanárokról –, és fontos számára a tanítványai, a közösség folyamatosan fejlődése.

A tudatos építkezés része az is, hogy a tanítványok rendszeresen színpadra állhatnak, hogy szokják a színpadi szereplést. Évente három fellépést szervez, ezekből az évzáró gála emelkedik ki, amely idén a Stefánia Palota Színháztermében került megrendezésre, ahol a gyerekek lehetőséget kaptak, hogy a főként szülőkből, és pedagógusokból álló közönség előtt is megmutassák, mennyit fejlődtek az év során.

A nagy gála március 7-én, szombat délelőtt zajlott. Papp Gergő üdvözölte a nézőket és a vendégeket. Köszönetét fejezte ki a támogatásért: a Zuglói Önkormányzat anyagi segítsége tette lehetővé a gálaműsor megrendezését, sőt az iskolás lányok fellépőruháját is ebből a támogatásból varratták meg. 

A 2025. decemberi testületin szavazta meg a képviselőtestület az Egy Ritmus Alapítvány támogatásáról szóló előterjesztésemet, itt olvasható.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a nyitóbeszédet én mondhattam:

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit:  szülőket, rokonokat és pedagógusokat!
Büszke vagyok rá,  hogy a kerületünkben ilyen magas színvonalon működik egy néptánciskola. Nagy örömömre szolgál, hogy támogathatjuk a munkájukat – igazán megérdemlik.
A népi kultúra megőrzése mindannyiunk közös felelőssége. Külön öröm, hogy a fiatalok ilyen lelkesedéssel tanulják és viszik tovább hagyományainkat.
Köszönet illeti a táncoktatókat az áldozatos munkájukért, a szülőket a támogatásukért, és a persze a gyerekeket a kitartásukért.
Számomra különösen személyes ez a mai program, hiszen fiatalkoromban a táncházmozgalomban magam is néptáncoltam. A kedvencem a mezőségi, pontosabban a magyarpalatkai tánc volt. Kapunk is ízelítőt ma belőle, ha jól tudom.
Kívánok mindenkinek nagyon jó szórakozást, a fellépőknek pedig sok sikert – és hatalmas tapsot!"

Míg beszéltem, a hátam, pontosabban a függöny mögött már jól hallhatóan zsezsegtek az ovisok. Azért is fogtam ilyen rövidre, hogy minél hamarabb láthassuk őket a színpadon. Az ovis fellépők nyolcvannál is többen voltak. Tele volt velük a színpad! A kislányok haja copfba fonva, aprómintás   pörgős vászonszoknyában, kis köténnyel és piros, a kisfiúk kék OviBeat pólóban, illetve farmernadrágban léptek fel. Mondókákra lépegettek, négyesével összekapaszkodva forogtak, és minden mozdulatukban keveredett a megmérettetés izgalma a játék örömével. Figyeltem egy párocskát, a kislány valamivel nagyobb volt, mint a kisfiú, aki bámészkodott, rendszeresen lemaradt az ütemről. Na de a kislány, aki teljesen ritmusban volt, ezt nem hagyhatta! Vonszolta maga után a kisfiút, aki megadóan tűrte… 

Következtek a nagyobbacskák, az iskolások. Kifejezetten ügyesen táncoltak, követték a koreográfiát, figyeltek a ritmusra, és látszott, hogy sokat gyakoroltak. Nagyon csinosak és hitelesek voltak az új ruháikban, a fiúk pedig nagyon vagányak, "kicsi felnőttek" kalapban, mellényben, bricsesznadrágban.

A közönség  lelkes tapssal jutalmazta a teljesítményüket. 

A harmadik részben a felnőtteké volt a főszerep, a fiúk előadása ragyogó energiát vitt a színpadra.  A zöld alapon aranysújtásos atillát idéző, kapucnis felső a huszárok korát idézte meg, autentikus táncot láthattunk, Pálházi Bence és Bandája zenéjére. Aztán levetették az atillát, és onnantól a zenei aláfestést a csapásolás és a toppantás hangja, illetve a kurjogatás  szolgáltatta. Mozgásuk elképesztően dinamikus, kirobbanó, a modernizált férfi-tánc elemei friss, kortárs ízt adott az előadásnak. A koreográfia néhol humoros fordulatokkal egészítette ki a technikai precizitást, így a műsor nemcsak látványos, hanem különösen szórakoztató is volt. 

Az egyetlen páros tánc a valamikori kedvenc táncom. (Pedig nem is tudták, de nagyon köszi!) Nagyon szerettem táncolni a mezőségit, pontosabban a magyarpalatkai táncot. Van egy íve, lassú zenével, lassú mozdulatokkal kezdődik, aztán fokozatosan felgyorsul. Csak aztán legyen prímás meg táncos, aki azt a tempót bírja :))

A műsor végén, óvodavezetőknek és óvőnőknek  ajándékkal köszönte meg Gergő a segítséget, személyre szabottan, ki virágot, ki pálinkát kapott. Az óvodák hálájukat fejezték ki, hogy Gergő(ék) ott van(nak) és szeretik és tanítjá(k) a "gyerekeiket". És még én is kaptam egy üveg bort. 

Nagyon köszönöm !

Búcsúzóul mindenki, aki színpadra lépett, összeállt (ült) egy csoportképre:

Utóirat:
Több forrásból hallottam vissza, hogy a gyerekek imádják, ritka elhivatottsággal, türelemmel és szakértelemmel, szeretetteli, biztonságos légkörben foglalkozik ő is, és a táncos társai is a gyerekekkel. 

Végezetül pár kép a profi fotóstól: Bach Máté/Zuglói Lapok