Ringlispíl a Cirkuszban

A Fővárosi Nagycirkusz legújabb műsora valóban különleges, mert nemcsak világsztár fellépőket vonultat fel, hanem a mentorprogram fiatal tehetségeinek is bemutatkozási lehetőséget ad. Ez az országos kezdeményezés a cirkuszművészethez kapcsolódó mozgásformák fiatal tehetségei szakmai támogatását biztosítja, valamint lehetőséget kínál a bemutatkozásra. 

A "Ringlispíl" című, egyhetes programsorozat egyik érdekessége, hogy minden este más és más mentorált lép a porondra, így a közönség minden este új produkciót láthat . A bemutató estén két légtornászlány szereplése nyűgözött le: Dancz Boglárka egy tissue (légtornász selyemszalag) és egy Maródi Bori lengőrúd produkciót adott elő, technikailag és művészileg is kiforrott színvonalon.

A nyitókép ringlispílje megteremtette meg a Városligeti vurstli nosztalgikus hangulatát, és finoman utalt Törőcsik Mari legendás "ringlispíl" világára is. A magyaros atmoszféra végig megmaradt: a néptáncos jelenetek, majd később a huszárok lendületes vágtája és a látványos lovasakrobatikai bemutató mind ezt az irányt erősítették. (Bár a huszárokat nem egészen értem: a műsorlap szerint Tatárföld művészeinek az ősi tatár nomád lovas hagyományokat kellett volna feleleveníteniük — feltehetően eltévedtek, mert helyettük a huszárok vágtáztak be .) 

A kubai kézegyensúlyozó egy videóban elmesélte, hogy négy éve él Magyarországon, itt talált rá a szerelem, és feleségével (egyben csinos asszisztensével) első babájukat várják.

A két magyar artistalány produkciója is egészen különleges volt, néha nem volt világos, melyik végtag kié, és mi tartja őket a levegőben.

Az orosz görgőművészért két ízben is nagyon izgultam, de végül kiegyensúlyozta magát, talpon (pontosabban görgyőn-hengeren) maradt. Fogalmam sincs, hogyan tud korrigálni, egyáltalán, honnan tudja, melyik görgő/henger hol és hogy áll??? Amúgy ő maga is örült, széles vigyorral nyugtázta a "megmenekülését".

Az azerbajdzsán kristály-egyensúlyozó egy kés pengéjén egyensúlyoz tálcákon kristálypoharakat. Egy KÉS PENGÉJÉN. Amit amúgy a szájában tart. És oké, nem a penge élén, hanem a vastagabbik felén, na de akkor is. 

Az etióp "testvérpár"ikária műsora (a cirkuszművészet egyik leglátványosabb akrobatikus száma, ahol az alsóember a hátán fekve, lábaival dobálja és pörgeti a repülőembert) igencsak szórakoztató volt, a preciz kivitelezés mellett még viccesek is tudtak lenni. A "kicsi" szuper mókás, és szuper ügyes, mellé egy vigyorgó tízévesnek néz ki. És tényleg repült. 

A végére hagytam a Jiangsu Akrobatikus Társulat méltatását. Hát... fantasztikus produkciót hoztak. Ugródeszka, gumiasztal és billenő platform - a három különböző apparátot összekapcsoló akrobatikus számuk a kínai cirkuszművészet útkeresésének látványos példája. A dinamika, a tempó, a "repülés", a jelmezek mind-mind lenyűgöző egységet mutattak, és egy pillanatra sem engedték lankadni a figyelmet. Komolyan sajnáltam, amikor a végetért — még sokáig néztem volna őket.

A premier utáni kötelező összképre beálltak a művészek, én pedig gratuláltam Fekete Péternek, a Cirkusz direktorának, a műsor rendezőjének. Kérdezte, hogy tetszett, kicsit meglepődni látszott, mikor azt mondtam, nekem jobban, mint a Holle Anyó. Ő a tavaszra, a jóidőre, a rügyező fákra fogta a dolgot, de nekem egyszerűen jobban bejött ez a dinamikusabb, mozgalmasabb műsor, a remek zenei háttérrel. 

Köszönöm a meghívást!